Őssejt

Gyakran találkozunk azzal a kifejezéssel, hogy “őssejt”, de talán érdemes először  tisztázni, mit is jelent ez pontosan.

Összefoglaló neve alatt értünk minden olyan sejtet, ami képes önmaga megújítására, valamint át tud alakulni bizonyos (nem általános) funkciójú sejtté, illetve szövetté.

Az őssejtek forrása és típusai

Embrionális őssejtek (A) még nem differenciálódott (B) idegsejtekAz őssejteknek 3 lehetséges forrása van: az embrió, a köldökzsinór-vér, valamint egyes – még nem kellően igazolt kutatási eredmények alapján – a felnőtt szervezetből is izolálhatók olyan sejtek, melyek gyakorlatilag őssejtként viselkednek és a sejtfejlődés (differenciáció) egy tetszés szerint meghatározott útjára állíthatók.

Az emlősök őssejtjei két fő típusra oszthatók: az embrionális őssejtek a blasztocisztákban (hólyagcsíra állapotban lévő embrió), a felnőtt őssejtek (vagy szöveti őssejtek) pedig a felnőtt szövetekben találhatók meg.

Az ember fejlődése a petesejt megtermékenyítésével veszi kezdetét. A megtermékenyítés után néhány órán belül osztódás kezdődik: 2, majd ezek osztódásával 4, utána pedig 8 sejt alakul ki belőle. Eddig minden sejt megőrzi a totipotens, vagyis minden sejttípus létrehozására képes állapotát. Ez azt jelenti, hogy ha a nyolcsejtes embriót 8 különálló sejtté hasítjuk, akkor nyolc, genetikailag teljesen azonos egyed kifejlődésére lenne lehetőség. Körülbelül 4 nappal a megtermékenyítés után – a további sejtosztódásokat követően – a sejtek már láthatóan is differenciálódni („szakosodni”) kezdenek. Ez a hólyagcsíra állapot.

A felnőtt szervezetben az őssejtek és az előd- (progenitor) sejtek a test javító mechanizmusaként szolgálnak, a specializált sejteket felfrissítve, ugyanakkor a folyamatosan megújuló szerveknek – mint a vér, bőr vagy az emésztőrendszer szövetei – normális megújulásában is közreműködnek.

A gyakorlatban az embrionális eredetű őssejtek forrása a mesterséges megtermékenyítés során keletkező, egyébként megsemmisítésre ítélt számfeletti embriók, illetve az abortusz során eltávolított embriók. Az ily módon nyert őssejtek felhasználásáról komoly etikai viták folynak.

A mai biotechnológia képes arra, hogy sejtkultúrában őssejteket növesztve különböző szövettípusoknak (izmok, idegek) megfelelő specializált sejtekké transzformáljon, ezért terápiás használatukat tervezik. Különösen az embrionális sejtvonalak, a terápiás klónozással nyert embrionális őssejtek és a még meglehetősen képlékeny köldökzsinórvérből vagy csontvelőből származó felnőtt őssejtek felhasználása ígéretes.

Az őssejteknek különböző típusait különböztethetjük meg.

  • Totipotens őssejt: az összes (embrionális és extraembrionális) szövet és szerv létrehozására képes. Totipotens sejtnek tekintjük a megtermékenyített petesejtet.
  • Pluripotens őssejt: Csökkent potenciával rendelkező őssejt, mely nem képes extraembrionális szövet létrehozására, de mindhárom csíralemez kialakítására és ivarsejtek képzésére is alkalmas. Ilyen az embrionális-őssejt.
  • Multipotens őssejt: Csökkent potenciával rendelkező őssejt, mely nem képes ivarsejt létrehozására, de bármely más sejttípus kifejlődhet belőle. Ilyenek a szervezet szöveti őssejtjei.
  • Unipotens őssejt: egyetlen sejttípust képes előállítani, de képes a megújulásra, ami megkülönbözteti a nem őssejt testi sejtektől (pl. izom-őssejtek).

Az őssejt felhasználása a gyógyászatban

Az őssejtek haszna és orvosi felhasználása igen nagymértékű rugalmasságukból ered.  Minden olyan kórkép esetén, ahol sejtek, szövetek pusztulása okozza a tüneteket, az őssejtekből kiinduló szerv, szövet vagy sejtpótlás gyógyító hatású lehet.

A köldökzsinór-vér steril körülmények között történő levételének technikai akadálya jelenleg sincs, ráadásul időben sem jelent többet 30 másodpercnél. Annak az esélye azonban, hogy valakinek tényleg szüksége lesz erre, tizedszázalékokban mérhető. Igazán indokolt tehát azokban az esetekben lehetne az eljárás, amikor megállapítható öröklött hajlam mutatható ki egy adott betegségre. Ekkor az évi 10-15 ezer forintos laboratóriumi tárolási díj elenyésző a várható haszonhoz képest.

Az őssejtek felhasználását a gyógyításban körülbelül 10-15 éves távlatban jósolják. Ezt a potenciális lehetőséget használják ki sokan oly módon, hogy a gyermekük születésekor levett köldökzsinór-vért lefagyasztják és laboratóriumi körülmények között tárolják. Ha a gyermeknek későbbiekben valamilyen szervre vagy sejtre lesz szüksége, saját őssejtjei használhatók fel a műtéthez. A saját szervezetből származó szövetek révén jelentősen csökkenthető a kilökődési reakció, vagyis ily módon a transzplantáció jóval biztonságosabbá válik. Mindez többek között a leukémia, a cukorbetegség, és a Parkinson-kór gyógyíthatóvá tételével kecsegtet.

További olvasnivalók

 A kép forrása: Public Library of Science